.......tudomisén :)
fene az én kiba***** jó lelkemnek, megent én szoptam meg...
ma december 29.-e van, azaz bratyesz szülinapja...
és én szívok, mint a torkos boci.
az este nagyon jól indult, vége tragikussá vált számomra, tesóm egy nagyon kedves ismerőse (akit én is szeressek naon, bebaszarintott orbitális módon..)
szal a lényeg h én vagyok a felelsős h vigyázzak a detox állapotos kedves Rékára, én ne menjek kilengeni az éccakába: Audrey, mindenkinek az anyja...
igen.
asszem jó ember vagyok, bár ezt nem értékeli senki...
önzetlenül felajánlom magam a jólelkűség oltárán...
kérdezhetném, miért?
értelmetlen...
bár annyira mégsem
telehányták a szobámat, rotty van mint állat, de én tűrök... fürdővizet engedtem a frissülés érdekében, eredménye nulla...
mit tegyek még?????????
én mártííííír
hjaj.
tűrök, remélek, reménykedem, mindhiába...
bár nem becsülnek meg, leszarom, mégis úgy érzem: felelősséggel tartozom az emberek iránt (pláne ha a barátaimról van szó)...
lehet képtelen felmérni a helyzetet, mégis szüksége van rám...
igen...
megpróbálom megadni neki amit fel sem fog, magát a: felelősséget, a törődést...
bár van aki azt mondja: tiszteletet kellene tanulnom, én ezen somolygok...
mert azt hiszem aki ezt mondta nekem, nem ismer engem... (holott te vagy talán az egyetlen aki volt olyan fontos számomra h megértessem veled...)
nem ismersz, holott Neked nyíltam meg életemben talán először, talán a legjobban...
sajnálom h félreismertél minden tekintetben...
bár ez mmm... ááá... mindegy...
köszönöm...
vazze. mit is köszönök???
tyű Audrey, te bebaftál
a.... en vagy...
mégis akad valahol a világegyetemben egy olyan ember aki megért, aki tisztel, aki csodál, aki él-hal értem; és ez jó...
legalábbis az egómnak mindenképp... 
így üzenem Neked, aki tudod miről habratyolok: köszönöm amit értem teszel, h figyelsz rám, h bár talán nem is számít, talán már lényegtelen... (ööömm... mivan???)
ritkán becsülik meg az embert a saját értékeivel együtt, ritkán becsülnek meg úgy ahogy vagy...
köszönöm Neked a törődést, mert végre úgy érzem fontos vagyok vki számára: a számodra...
thx...
boldog Karácsonyt nektek, majd ezt folytatom :)
megmondta: osora, pörzsölésszag és mócsing...
2006. 12. 23. 18:48 -
jolvanmár, oké...
írok má na...
pedig már furcsa érzés leülnöm, és bloggantanom.
nem is tudom ennek van-e most értelme.
mint ahogy azt sem tudom h annak van- e értelme, ami mostanság a leginkább foglalkoztat... (persze csak a meló után
)
szinte sosem vagyok itthon, nincs időm agyalni, és ez szörnyűűű...
el vagyok havazva, semmire nincs időm, haza is alig járok

ááááá, kék...
semmi baj!
volt rá majdnem 2 hetem, hogy ne kelljen foglalkoznom semmivel és senkivel.
így lementem Pécsre, és nem foglalkoztam semmivel és senkivel
nojó.
persze ez nem igaz.
ja miről is beszélek? bw ott sem volt...
vagy mégis?
huuhhhahuhhh...
azért jó volt.
teljesen kikapcsoltam lenn. nagyon kellett már.
telefon kikapcs, osora kikapcs
pár nap tömör gyönyör a Mecsekben
hjaj.
minden vasárnap reggelemet szeretném majd úgy tölteni, ahogy a mostanit.
a tv toronyban egy kávéval és somlóival, alattunk az egész város ködben... ááá
istennek éreztem magam
na jó. nem ábrándozom, mert bár szabin vagyok, dolgoznom kell itthon
mekkora pancser vagyok
nyamajd ha lesz időm, eleget téve mások kéréseinek (mint pölö az olvashatatlan csetkoksz, stb...) csinálgatok ezt- azt...
addig meg pálesz!!!
megmondta: osora, pörzsölésszag és mócsing...
fujj de utálom ezt a várost!
rohadtul kikészít
áááá de mocskos :))))))))))
szétkap!
imádom :P
Pötyi te galád, h nem jött össze...
bw rólad nem beszélek :P
galádsááááág!!! :))))))))))))
megmondta: osora, pörzsölésszag és mócsing...
rég bloggantottam már...
kissé érdektelenné válltam néhány dologgal kapcsolatban, viszont vannak dolgok amikre rettenetesen rá vagyok kattanva :)
még nem értem teljesen, csak sejtem h mi játszódhat le most bennem...
leírni nem akarom, értelmetlen badarságnak tűnne...
ha vki mégis meg akarja érteni, arra ott vannak a könyvek :))))
de végre hasznos dolgokat is csinálok. :)
ha unatkozom, kocsmák helyett inkább sétálni megyek mostanság :)))
bár agyalgatni szoktam ilyenkor, tegnap inkább nosztalgiázgattam
szeretek olyan helyeken sétálni, amikről kellemes emlékeim vannak
a Lánchídról, a Várról eszembe jutott az előző albérlet (nojó a végén már nem volt annyira kellemes :P )
a Gellért hegyről furi módon a költözés előtti majd utáni időszakról maradt emlékek özönlöttek kicsiny kobakomba...
hmmm... :)
furi h mikor a filozófusok kertjébe értem, és megláttam h a 8 szobor helyett csak 3 van, teljesen elkeseredtem :(
ez nem így teljes.
szeretek odajárni, de így ááá
(aki esetleg még nem járt ott, vagy halvány lila fingja nincs róla h mijaza filozófusok kertje, annak itt van ez, de inkább menjen el oda :P )
ááá, most úgy elkeseredtem h el is ment a kedvem a további irdogálástól :))
és lassan indulnom kell h eleget tegyek kötelességeimnek... grrr
hjaj de nincs kedvem dolgozni menni (bár ott lenni szeretk)
no mindegy
lépkedem elfelé
megmondta: osora, pörzsölésszag és mócsing...